Huhh.. hát valóban régen írtam, de mentségemre szóljon, hogy nem voltam itthon, és ezért. Szerintem ez olyan mentség amit el lehet fogadni, ugyanis a csicsói erdő közepén táboroztam, mert cserkésztáborban voltam.Jól éreztem magam, bár rettenetesen elfáradtam...Viszont volt időm gondolkozni bizonyos dolgokon. Rájöttem, hogy az emberek szeretete nélkül én tényleg el tudok veszni, mert szükségem van rá. Ha valaki nem beszél valam, vagy egy kicsit csúnyábban néz rá, máris összeszorul a szívem és azt gondoom, hogy utál engem, és elkezdek rettegni, hogy itt valami gond van.Lehet, hogy ez csak attól van, hogy ritkán kapok pozitív visszajelzést a személyiségemmel kapcsolatban...de ez nem feltétlenül rossz, csak kicsit elszomorító.
Szerdán lesz a szülinapom, és szerdán hajnalban indulunk az ŐVK-ba is. Irtózatosan félek, hogy ki fognak utálni engem onnnan.Vagy, hogy nem fogok megfelelni az elvárásoknak.Remélem ez nem fog előfordulni velem.Nagyon remélem.Elég erős akaratú vagyok, és a büszkeségem is elég nagy, szóval reméljük nem lesz semmi gond és baj, amiben a büszkeségem esetleg megsérülhetne.Reménykedem...
